a valóságról.

ismételten eljött az idő, h írjak.ez a pár nap,ameddig nem írtam, elég érdekes volt számomra.kicsit összetörtem.pénteken volt egy balszerencsés esésem.nem a havon.azóta nem tudok a jobboldalamra feküdni.a jobb kezem néha egy poharat nem bír el.mára a lábam is megfájdult.nem értem az egészet.egyszer mintha nem is fájna semmim, aztán hirtelen mintha meghalnék.az esés után kicsit lepergett előttem a kórház képe.de nem volt olyan súlyos.ezt túlélve kiderült, h lehet, h hárman megyünk majd győrbe:D.egy jó hír végre.tegnap szóba jött, h nem vagyok nagy hó rajongó, meg még sok dolgot nem szeretek.erre tegnap megkérdezte tőlemvalaki: “van amit szeretsz?”hát a válasz az nehéz volt.vagy nem is volt  igazán.és itt kezdtem el gondolkodni.mit szeretek az életben?aki megtudná a választ, az kérem szóljon.köszönöm.tegnap is megtapasztalhattam, h mennyire “szeretnek” az emberek velem dolgozni…jó érzés volt, de nem szabad vele foglalkozni.az összetörés csúcspontja tegnap este volt.hazajöttem.báttyám is itt volt.ritkán futunk össze.erre mondja, h apám üzeni, h szerezek meg neki egy papírt, mert szüksége van rá.nah de a lényeg, h apámmal nem is tudom, h mikor beszéltem utoljára, meg h mikor láttam.már több éve ennek.és most meg egy rohadt papír miatt megkeres.de nem az, h felhívna.nem.ennek az előzményeit is tudnotok kéne, h miért alakult ki ez a helyzet.de annyit  mondok, h gondolm mindenkinek rosszul esne, ha a saját apja nem érdeklődne iránta.nem keresné.nem hívná.mintha meghaltam volna.és majdnem elérve a csúcspontra, áhh mondom lenyugszok, és nézelődök myvipen.jó kis éjszakai elfoglaltság…:S.aztán nézem ismerőseim új képeit, meg ismeretleneket.és mien képek vannak fennt?boldog képek.amelyeken látszik a sugárzás.a boldogság.az öröm.ekkor voltam mélyponton.és arra gondoltam, h nem baj, mert holnap reggel, ami ma volt(:D) találkozok egy kisasszonnyal(:D:D:D), akivel mindig jól érzem magam.ott vagyok a megbeszélt helyen, időben.felhívom.és én keltettem:S:S:S.azt se tudta, h hol van.meg h hol kéne lennie…kicsit el lettem felejtve…nem esett rosszul áh.:(.erre  meg itt van ez a 10 méteres hó is.közlekedni nem lehet.most meg féldélvan és ide írok.pont így képzeltem el a hétvégém.te is?

nem tudom mi van velem.a tegnapi nap…:S.nem volt fényes fogalmazzunk így.nevelőapámmal összevesztem.felbaszott.előbb cselekszik, aztán gondolkodik.vagy aztán se…túlélem, mert már hozzászoktam.este aztán összevesztem egy baráttal.az én hibámból persze.hülye voltam, csalódott bennem.de már nem tudom visszaforgatni az időt…alapjában kíváncsi embernek vallom magam.de az a baj, h néha túlontúl is kíváncsi.és ebből olykor-olykor problémák vannak.tehát a tegnapi napot ezen dolgok miatt is katasztrófának könyvelem el.este, vagyis éjjel alig bírtam elaludni.gondolkoztam.olyan dolgokon, amik még nem történtek meg.de lehet nem is fognak, pedig nagyon szeretném.de végülis sikerült elaludni.de ez a mai reggel:S.befagyott a seggem:D.-12 fok.kellemes.finom.hideg.esküszöm azt hittem, h odafagyok a kapaszkodóhoz a buszon.a napomat azt haggyuk, mert említésre sem méltó.hazafelé is természetesen szétfagytam.jah buszon egy kis “flört”.de mégsem.csak mosoly, aztán odajön, és mondja, h ismer valahonnan.szerinte a TVből…én egy szót sem szóltam:D:D:Dcsak mosolyogtam én is…de végülis nem történt semmi extra.:D.csak megint leszólítottak.de jól esett…illetve megyek át a zebrán, és mivel én nem nagyon szoktam ott megállni, majdnem elütöttek megint:D.most jól jött volna egy kis kórház:Dnah mind1.és így itthon a felolvadás és zuhanyzás után…leültem ide a laptophoz.szar kedvvel.de legalább még élek…

boldogan.